39.Fejezet.

*Harry szemszöge*

Úgy éreztem mintha órákon át bolyongnék a sötétben.Néha-néha felpislákolt egy-egy fény de semmi több.Nem tudtam mozogni, lélegezni,gondolkozni.Csak állni a sötétben és nézni előre.

Aztán mintha valami kiragadott volna a sötétségből meghallottam egy gyönyörűen csengő hangot magam mellől.

-Harry kérlek ébredj fel.Annyira sajnálok mindent.De kérlek ne hagyj itt.Szükségem van rád.Szükségem van a veled töltött időre és jelenlétedre.-éreztem, hogy valami megszorítja a kezem.

-Szeretlek Harry....-mondta az ismerős hang.

-Sarah?Sarah te vagy? Sarah hol vagy?! Nem látlak.-kiabáltam volna, de nem tudtam megszólalni.

Aztán hirtelen kitudtam nyitni a szeme és a mellettem lévő Sarahra pillantottam.

Láttam őt.Itt volt mellettem.Annyi mindent szerettem volna neki mondani.Azt, hogy hiányzott, hogy mennyire fontos nekem, hogy milyen rossz volt nélküle, hogy soha többé nem csinálok ilyet, hogy soha többé nem akarom elengedni.De mindezek helyett csak pár szót bírtam kinyögni.

-Én is szeretlek Sarah.-mondtam neki nagy erőlködések árán.

Sarah egyből felkapta az eddig hátrahajtott fejét.

Amikor szemébe néztem láttam, hogy könnyek díszelegnek bennük.De Sarah mosolygott és én is mosolyogtam.

-Harry..jól vagy?.-kérdezte tőlem miközben leült az ágyam szélére.

-Most, hogy itt vagy, sokkal jobban...-mondtam neki miközben kezéért kaptam és erősen megszorítottam azt.

Hiányzott az, hogy mellettem legyen.Hiányzott az, hogy a szemébe nézhessek.Hiányzott a nevetése, a hülyeségei, mindene hiányzott.

Sarah sokkal erősebben szorította a kezem mint eddig és pár könnycsepp távozott a szeméből.

-Figyelj az Ashleys dologról csak annyit...-ültem fel kicsit az ágyban és néztem Sarah felé, de ő nem engedte, hogy folytassam mondandómat.

-Nem érdekel senki más.Csak te.-mondta nekem miközben mélyen szemembe nézett.

Én csak még jobban felültem az ágyon és közel húztam magamhoz majd megcsókoltam.

Vele minden egyes csók csodálatos volt.Minden egyes csókban ezer érzelem volt.

-Nem vagy álmos?-kérdeztem tőle miközben felemeltem a takaróm.

Sarah csak bólintott egyet és befeküdt mellém a kissé kényelmetlen ágyba.Én csak hátulról szorosan hozzábújtam és kezeimet dereka köré fontam.

Meg akartam szorítani Sarah kezét, de a csuklójánál megállt a kezem.A pólója alól érezhetően kidudorodott az S és a <3 alakú medál.Erre akaratlanul is mosoly húzódott a számra és még jobban magamhoz húztam az annyira szeretett lányt.-Szóval még mindig hordod...-mondtam neki még mindig nagy mosollyal az arcomon.

-Sosem veszem el..-válaszolta nekem Sarah.

Aztán hirtelen elnyomott az álom,de éreztem, hogy álmomban is mosolygok.

*Sarah szemszöge* 

-Köhöm..köhööm.Remélem a terveitek között nem szerepelt a kórházi békülős szex.-mondta egy nagyon ismerős hang amire felpattantak a szemeim.

A mellettem fekvő Harryre pillantottam aki még mindig aludt.Aztán tekintetem a kórházi ágy előtt álló Louisra tévedt akinek kaján vigyor villogott az arcán.

-Nagyon vicces vagy Tomlinson.-mondtam neki miközben a fejemre húztam a takarót.

-Jólvan.Nehogy megsértődj.Már megyek is.-mondta Louis majd hallottam, hogy távozik a szobából.

Gyorsan kikaptam a fejem a takaró alól, mert alig kaptam levegőt.De nagy meglepetésemre Harryvel találtam szemben magam aki enyhén fölém hajolt.

-Jóreggelt...-mondta nekem majd egy kis csókot lehelt ajkaimra.

-Neked is.-válaszoltam és éreztem, hogy arcomon megjelenik az a bizonyos árnyalat.

-Aranyos, hogy még ennyi idő után is zavarba tudlak hozni.-nézett rám smaragdzöld szemeivel.

Én csak felé intéztem egy "hű de vicces vagy" pillantást majd kikászálódtam az ágyból.

Egyből a telefonom felé nyúltam amin vagy 100 nem fogadott hívás díszelgett.Nem foglalkoztam velük, helyettük inkább tekintetem az éppen felállni készülő Harryre szegeztem.

-Biztos, hogy ez jó ötlet?.-néztem rá miközben mellé léptem.

-Már jól vagyok.Nyugi.

Én csak egy váll vonással válaszoltam neki.De közben nagyon reméltem, hogy nem esik semmi baja.

-Na látod anya?Teljesen jól vagyok.Tudok állni!.-kiáltott fel örömujjongásban a "kis" Harry.

Én csak megforgottam a szemeimet majd elindultam az ajtó felé.

-Na.Tudod, hogy csak vicceltem.-húzott hátulról magához Harry.

Elnevettem magam és szembe fordultam vele.

-Tudom.-néztem bele a szemébe.

-Tényleg igaz, hogy senki se vár engem Londonban.-nézett Harry szomorúan a szemeimbe.

-Nem Harry nem igaz.Több ezer sikoltozó lány vár rád.-emeltem felé a tekintettem majd kimásztam karjai közül.

-Tudod, hogy nem így értettem.-ragadta meg Harry ismét a kezem és erősen magához húzott.

-Tudod, hogy csak vicceltem.-mondtam neki most én.

Harry erre csak közel hajolt hozzám és erősen megcsókolt.

Ismét megfordult velem az egész szoba, mint mindig.

-Na most már tényleg megyek.Ma már hazaengednek.Mire visszaérek legyél készen.-néztem bele Harry szemeibe.

-Értettem anya.-mondta nekem majd még egy puszit nyomott az arcomra.

Én ismét megforgattam a szemeimet és távoztam a szobából.

*PÁR ÓRÁVAL KÉSŐBB.* 

-Nem is tudom mi a rosszabb.Kórházban aludni vagy együtt lakni apáddal.Igen szerintem is az utolsó a rosszabb.-mondta Harry cinikusan amikor a ház előtt kiszedtünk a bőröndöket a kocsiból.

-Hát Harry..az a helyzet, hogy apának nem tetszett, hogy elmegyek Amerikába miattad, ezért közölte velem, hogy mire visszajövök ő már nem lesz itt.

-Wáó ez király!.-kezdett ujjongásba Harry.

Én magamban kuncogtam, de azért mégse mutathatom ki, hogy én is örülök annak, hogy apa elment.

Nagy nehezen beestünk Harryvel a házban és kíváncsi szempárokkal találtuk szembe magunkat.

Linda,Anna és Chad boldogan néztek ránk.Én csak gyorsan a nyakukba ugrottam és átöleltem őket.

-Szia Harry!Örülök, hogy jobban vagy.-nézett Anna Harryre miközben átölelte.

-Én is örülök haver.-mondta Chad is majd lepacsizott a kis fürtőssel.

Linda csak állt ott és bámulta ki a fejéből.

-Linda ő itt Harry.Harry ő itt Linda.-mutattam be őket egymásnak de mindketten nevetésben törtek ki.

Annaval és Chaddal csak bámultunk egymásra.

-Bocsi.Csak úgy volt, hogy Harry kísér el az őszi bálra a suliban, de amikor megtudtam, hogy együtt vagytok inkább lemondtam.-mondta Linda.

Én csak Harryre néztem a "most mi a franc van?" nézessemmel.

-Louis szerint jót tett volna az imidzsemnek.-nézett rám Harry.

Azután már mindannyian nevetésben törtünk ki.

Ezután Anna és Linda bejelentette, hogy távoznak.

-De miért?Nyugodtan maradhattok.Akár éjszakára is.-próbáltam őket marasztalni.

-Sarah!Majdnem egy hete nem láttad őt!Legyetek már kettesben!Holnap úgyis találkozunk.-oktatott ki megint Linda majd szorosan átölelt.

Én csak bólogattam.Hihetetlen, hogy ennek a lánynak mindig igaza van...

Anna is elköszönt tőlem és nyomott egy puszit az arcomra.Visszasiettem a házba és az éppen a bőröndjeit cipelő Chadba botlottam.

-Mivan?Te meg hova méssz?.-néztem rá tágranyílt szemekkel.

-Lesz egy versenyem Calofirniába.Oda utazok és amúgy sem szeretnék zavarni.Majd találkozunk kislány.-mondta Chad majd erősen magához húzott és belepuszilt a hajamban.

-Hiányozni fogsz.-súgtam a fülében majd megpusziltam.

-Pár nap múlva újra találkozunk.-nézett rám majd távozott is.

Én csak mosolyogtam utána.

Gyors léptekkel megindultam a nappali felé majd levetettem magam Harry mellé.

-Szóval kettesben maradtunk..-mondta neki kicsit sejtető hangnemben.

Harry huncutan felém nézett majd ledöntőt a kanapéra és teljes testsúlyával rám nehezedett.Én azonnal megcsókoltam, Harry a hátam már a pólóm alatt simogatta tovább.Aztán hirtelen eltávolodott tőlem.

-Tudod...ha már Lindát nem kell elkísérnem a bálba...szóval akkor..-akarta befejezni Harry a mondandóját de én megcsókoltam ezzel letapasztva kissé sokat fecsegő száját.

-Ne rontsd el a pillanatot.-mondtam neki majd ismét vadan megcsókoltam.Harry minden egyes csókomat viszonozta majd felrántott és felcipelt a szobámig.

Lassan ismét rám nehezedett és nyakamat kezdte el csókolgatni.Éppen meg akartam szabadítani Harryt a felsőjétől amikor hirtelen valaki örült csengetésbe kezdett.

Nagyot sóhajtottam majd kimásztam Harry alól aki közben nagy sóhajtás kíséretében háttal vetette magát az ágyra.Ezután egy "remek időzítés" dünnyőgéssel díjaztam a csengetőket.

Gyorsan lerohantam a lépcsőn és kinyitottam a bejárati ajtót.

-MEGLEPETÉS.-kiáltotta el magát egyszerre a négy velem szemben álló fiú.

Legszívesebben elküldtem volna őket a világ másik felére azért, hogy megzavartak engem és Harryt de inkább egy nagy mosolyt erőltettem magamra és beinvitáltam őket a házba.

Betereltem őket a nappaliba miközben észrevettem a lefelé igyekvő Harryt.

Amikor rámnézett csak csalódottan oldalra húztam a számat és az ő szemébe is láttam, hogy nem éppen örül barátaink látogatásának.

-Ami késik nem múlik.-súgta a fülembe miközben átkarolta a vállam.

Aztán ketten együtt megindultunk a fiúkhoz a nappaliba.Már most tudtam,hogy egy fárasztó este elé nézek a négy idiótával, de sosem gondoltam volna, hogy ennyire fárasztó lesz.

Kezdjük azzal, hogy Niall állítása szerint eszméletlen éhes volt ezért szinte mindent ő evett meg.

Louis még mindig a kórházi "békülis szex"-el fogalalkozott amin én csak nevetni tudtam. Liam pedig megpróbálta kordában tartani a csapatot. Zayn Harryvel csevegett én pedig csak néztem magam elé, hogy hova kerültem....

-Szóval akkor holnap irány L.A srácok.-mondta Louis miközben hátradőlt a kanapén.

Én csak bámultam a srácokra.L.A? Mivan? Most kaptam vissza Harryt és most megint el is megy? Pompás...

Dúlva-fúlva rohantam fel a szobámba.Miért nem mondta el Harry? Akkor sokkal jobban elviseltem volna...

Pár perc múlva Harry arca jelent meg az ajtómban.

-Bejöhetek?.-kérdezte tőlem cuki kis hangján.

Én az helyett, hogy válaszoltam volna a kérdésére egyből letámadtam.

-Mégis mikor akartad elmondani, hogy "kiruccansz" L.A-be?.-néztem rá.

Harry kicsit elmosolyodott.

Mivan?Ez most komolyan mosolyog? Mit lehet ezen mosolyogni?

-Én inkábba úgy fogalmaznák a helyedben, hogy: "Mégis mikor akartad elmondani, hogy KIRUCCANUNK L.A-be.-nézett rám a smaragdzöld szemű fürtőske.

Én köpnyi nyelni nem tudtam csak bámulta rá, de legbelül ujjongtam.

Most komolyan magával visz L.A-be?Engem? A One Directionnal? Úristen....

-Ezt nem hiszem el.-mondtam Harrynek miközben a nyakába ugrottam.

-Akkor nincs harag?.-nézett rám én pedig csak megráztam a fejem.

-Akkor visszamehetünk a srácokhoz?

Én csak bólintottam egyet majd visszatipegtünk a fiúkhoz.