40.Fejezet.

*Sarah szemszöge*

Nem is hiszem el, hogy pár perc és leszáll a gépünk L.A-ben. Mindig is arról álmodoztam, hogy eljutok ide, de igazából kicsit sajnáltam, hogy ilyen hamar el kellett hagynunk Londont és nem vehettem rész az első iskolai bálon.

De amikor Harry hirtelen megpuszilta az arcom minden kételyem elszállt és tudtam, hogy itt a helyem. Sosem utaztam még magán repülőn, de be kell vallanom jó érzés volt.A fiúk elég jól elszórakoztak.Amit nem csodálok mivel egyikük sem normális.

Harry egész úton nyugodtan szuszogott mellettem alig 10 perccel ezelőtt nyitotta ki smaragdzöld szemeit.

Aztán hirtelen landolni kezdett a repülő és mi boldogan szálltunk ki belőle.

Mindig is szerettem utazni, de azért a legjobb mégiscsak az, ha biztos talaj van a lábam alatt. 

A repülőtérről egyből a hotelünk felé vettük az irányt ami előtt egy nagyon ismerős arcot pillantottam meg és amikor megláttam egyből kiugrottam a kocsiból és rohanni kezdtem felé.

-Úristen!Te meg mit keresel itt?!.-kérdeztem tőle miközben a nyakába ugrottam.

Anna csak felnevetett az őrült jelenetem láttán és ő is átölelt.

-Összevesztem Jeremyvel és szerintem már semmi esély sincs rá, hogy kibéküljünk.Tegnap este pedig beszéltem Niallel és ő ajánlotta fel, hogy nyugodtan csatlakozhatok hozzátok.-mosolygott rám a barátnőm majd én újból átöleltem.De aztán Anna a hátam mögé kapta a tekintetét és láttam, ahogyan elmosolyodott és arca vörös lesz.

Én csak hátrafordítottam a fejem és megláttam, ahogy az ír szőkeség elpirulva mosolyog az előttem álló Annara.

Egyből visszakaptam Annara a tekintetem aki ezúttal megint rám nézett.

-Te és Niall?.-vontam fel a szemöldökömet előtte.

Anna újból elpirult és kicsit félve rám mosolygott.

-Pompás.Be kell magolnod vagy 100 szakácskönyvet.-sóhajtottam nagyot mire Anna nevetve beleboxolt a vállamba.

-Egy idióta vagy...-mondta nekem majd még egyszer átölelt.

-Héé. Attól, hogy szívesen látunk az nem azt jelenti, hogy Sarah csak a tiéd lesz.-szegezte Harry a tekintetét az előttem álló szőke lányra, miközben hátam mögül átölelte derekamat.

-Értettem főnők.Már itt sem vagyok.-mondta Anna majd elindult a hátunk mögött álló Niall felé.

Gyorsan megfordultam és egyenesen Harry szemébe néztem.

-Na és drága Styles ki mondta, neked azt az oltári nagy baromságot, hogy a tiéd vagyok?.-néztem bele mélyen kedvenc fürtősöm szemében.

-Én.-mondta nekem majd magához húzott és hosszasan megcsókolt.

Aztán hirtelen valaki megköszörülte mellettünk a torkát mi pedig egyből eltávolodtunk egymástól.

-Nem akarok zavarni, de elfoglalhatjuk a szobákat?.-nézett ránk Louis nagy szemekkel.

Mi Harryvel csak bólintottunk, majd megindultunk befelé.

A szobaelosztás a következő képpen alakult.: Harry és én, Liam és Zayn, Louis és Niall, Anna pedig egyedül foglalta el hatalmas szobáját, bár valami miatt úgy éreztem, hogy 1-2nap és Louis fog egyedül maradni.

Amikor Harryvel beléptünk a szobába fáradtan terültem végig a hatalmas franciaágyon. 

Harry aranyosan rám mosolygott és ledőlt mellém majd oldalasan lefeküdt és magához húzott engem.

Nem hiszem el, hogy még ennyi idő után is élnek a pillangók a gyomromban.

-Jól vagy?Gondterheltnek tűnsz.-mondta nekem Harry miközben fölém hajolt és smaragdzöld szemeit rám emelte.

Én csak nagyot sóhajtottam.

Igazából mindenen zakatolt az agyam.Azon, hogy mi lehet apával, aki elég szépen meg haragudott rám.De leginkább mégis Kitty és anya aggasztott.Már ők is Londonban élnek, de én még egyszer sem látogattam meg őket, mert a Harryvel való kapcsolatom valahogy mindig erősebbnek bizonyult, mint a családhoz való kötödésem.

Talán azért, mert amikor betettem a lábam Londonban minden gyökeresen megváltozott körülöttem és ezt nem rossz értelemben értem.

Harry,Anna,Linda,Chad és a 4fiú személyében teljesen átfogalmazódott bennem a család fogalma.Rájöttem, hogy igazából az a család akik feltétel nélkül szeretnek és nem az akiknek igazából mindegy, hogy mit csinálsz, csak azért vannak melletted mert az a kötelességük és mert rokoni kapcsolat kapcsol titeket össze.

Rossz volt beismerni, de tudtam, hogy azóta van csak családom amióta idejöttem Londonban és megismertem Harryt és a többieket.

Pár könnycsepp végig folyt az arcomon, mire Harry aggódó pillantásával találtam szemben magam.Láttam a szemében, hogy nem érti, hogy most meg mi történhetett velem, de erre én csak kissé felé fordultam.

-Köszönöm,hogy vagy nekem.-néztem mélyen smaragdzöld szemeibe és láttam Harryn, hogy elmosolyodott.

Ő nem mondott semmit csak fölém hajolt és mézédes ajkait enyéimre tapasztotta.

A jól ismert pillagók újra föltámadtak a gyomromba és fénysebesen csapkodni kezdtek.

Harry lassan, de biztosan egész testsúlyával rám helyezkedett és lassan simogatni kezdte a derekamtól, fölfelé az egész testemen.

Én egyre vadabbul csókolni kezdtem és minél szorosabban magamhoz húztam.

Akartam...mindennél jobban akartam, hogy meztelen teste az enyémnek feszüljön.Csak érezni akartam,nagyon közel akartam érezni magamhoz.

Harry éppen az ingemet próbálta kigombolni, de közben egyre vadabbúl kezdte csókolgatni nyakamat, mire én kicsit felnyögtem.

De aztán Louis kezdett dörömbölni az ajtón.

-Harry fél óra és kezdődik a koncert!Siessetek!.-kiáltotta be Louis mire Harry nagyot sóhajtott.

-Annyira sajnálom.-nézett rám megbánóan és láttam rajta, hogy ő is annyira akarta ismét mint én.

Én csak sóhajtottam egyet, majd gyorsan elkezdtünk készülődni.

Fél órával később már a fiúk gyönyörű hangját és több millió sikoltozó lány hangját évezhettem a hatalmas csarnokban.
Harry a koncert során sokszor rám mosolygott mire én természetesen elég sokszor elpirultam.

Aztán a fiúk gyors, de érzelmes búcsút vettek a rajongoktól és távoztak a színpadról.Mi Annaval gyorsan megindultunk a színfalak mögé és megpillantottam Harryt és egyből el is akartam indulni felé, de akkor egy szőke, hosszú hajú lány integetni és kiabálni kezdett Harrynek, mire Harry megfordult és láttam rajta, hogy kicsit csodálkozva bámul a lányra, de végül visszaintett neki.

A lány nagy mosollyal az arcán megindult Harry felé majd megállt előtte és hangosan bejelentette neki, hogy: "nagyon hiányztol" és rátapadt Harry ajkaira.

Én köpnyi-nyelni nem tudtam csak bámultam magam elé és az állam talán már a földet súrólta.Láttam Harryn, hogy próbál kiszabadulni a lány karjaiból és közben észrevette, hogy nézem őket.Egyre jobban kezdte eltolni magától, de én nagy lendülettel a könnyeim kíséretében megfordultam és örült rohanásba kezdtem.

Anna, aki egész végig mellettem állt egyből rohanni kezdett utánam.

-Sarah!Állj meg!.-kiabálta utánam barátnőm, de én a szállodáig meg sem álltam.Anna fejtvesztve rohant utánam. Én csak beléptem a Harryvel való közös szobámba, majd gyorsan felkaptam a bőröndömet és éppen indultam volna ki a szobából amikor Anna elém állt.

-Remélem nem terveztgeted, hogy egyedül mész haza!Gyere aludj nálam és holnap mindent megbeszélünk.-mondta barátnőm miközben erősen magához húzott.

Én csak zokogásba törtem ki.

Komolyan azt mertem állítani, hogy Harry a családom?!Persze, mit is hittem....

*Harry szemszöge*

Csak bámultam az előttem álló lányra akit még soha életemben nem láttam ezelőtt.

De akkor meg minek csókolt meg?!Biztosan csak egy hülye fanatikus rajongó.Minnél  jobban próbáltam eltolni magamtól az ismeretlen lányt, de sikertelenül.Aztán megláttam, hogy Sarah értetlenül bámul ránk pár méterrel odébbról.

-Oh istenm add, hogy legalább most ne értse félre...-könyörögtem magamban s közben sikerült kikecmeregnem a lány karjai közül, de Sarah már örült rohanásban kezdett.Én csak bámultam utána és gyorsan én is megindultam utána..

-Gratulálok Harry.Ismét sikerült elbasznod a dolgokat.-mondogattam magamban miközben örült sebességgel futottam a hotelünk fel.

Tudtam, hogy Sarah biztosan ott van.Annyira már ismerem.

Pár perc múlva már a szobánk közepén álltam és tanácstalanul néztem körbe.Sarah cuccai el is tűntek és olyan volt mintha soha nem is lett volna itt.

Nem hiszem el, hogy megint elveszítettem.Pedig most tényleg nem ismertem ezt a lányt.Ezelőtt még soha életemben nem láttam.

Pedig mostanában annyira boldog voltam Sarahval. Nem hiszem el, hogy a sors újra közbeszól.

Tanácstalanul omlottam az ágyra és néhány könnycsepp végigfolyt az arcomon.

Most mihez kezdjek...?

Nem lehetek egyszerre tinibálvány és Sarah szerelme....