37.Fejezet.

*Sarah szemszöge*

Már fél órája csak zokogtam a telefonba.
Louis és Liam próbált megnyugtatni de nem sikerült nekik. Aztán hirtelen kinyílt a mosdó ajtaja és nagy meglepetésemre Linda lépett be rajta. Azon nyomban kinyomtam a telefont és kisírt szemekkel ránéztem.
-Szia.Leülhetek?-kérdezte tőlem miközben a mellettem lévő szűk kis helyre mutatott a hideg márvány kővön.
Én csak bámultam rá.Mit keres itt? Mit akar tőlem? Megint a földbe akar döngölni?
Végülis csak bólintottam egyet.
Lindával nem néztünk egymásra csak bámultunk magunk elé.
-Tudod..bármennyire is isteni és dögös pasi Harry akkor se emészd magad miatta.Nem érdemli meg azok utàn, hogy ezt tette veled.-mondta nekem Linda miközben felém fordította a fejét és biztatóan rámmosolygott.
Annyira jól estek a szavai, hogy ismét zokogásba törtem ki és Linda nyakába borultam.
Linda szorosan átölelt és simogatni kezdte a hátamat.
-Minden rendben lesz Sarah..-súgta a fülembe.
Amikor már nem jött több könny a szememből kicsit eltávolodtam és a szemébe néztem.
-Azt hittem, hogy az első perctől kezdve utálsz...
-Sarah én nem utáltalak és most sem utállak.Csak úgy éreztem, hogy túl nagy veszélyt jelentesz számomra.De rájöttem, hogy tévedtem.Te más vagy.Más mint a többi elkényeztetett frúska..és én rájöttem.Harry pedig hülye ha hagyja, hogy elveszítsen.-mondta Linda könnybelábadt szemmel.
Én csak gyorsan átöleltem és mindketten nevetésben törtünk ki.
Őszintén nevettem..most először azóta amióta Harryvel szakítottunk.
Talán igaz a mondás miszerint az ellenségekből lesznek a legjobb barátok?
Most már tudom, hogy igaz.


*Harry szemszöge*

New York kihalt utcáin sétáltam végig miközben a lábamat bámultam.
Vajon mit csinálhat most Sarah? Biztosan iskolában van..hiszen az időeltolodás.
Lassan baktattam végig az utcákon és maró érzések nyílaltak belém.
Nem akarom elveszíteni...nem veszíthetem el. A francba is szeretem őt! De megint minden az én hibám..mint mindig. Liam megint utál engem, Louisnak is biztos megvan rólam a véleménye Zaynről és Niallről meg ne is beszéljünk...
De legjobban mégis csak az bántott, hogy fájdalmat okoztam Sarahnak ismét.
Gondol rám egyáltalán? Vagy tényleg komolyan gondolta és soha többé nem akar látni?
Alig vártam, hogy visszaérjek Londonba, hogy vele lehessek, hogy érezhessem az illatát, belenézhessek a szemeibe, magamhoz húzhassam és megcsókolhassam.
De ez most csak egy messzi álmonak tűnt.Egy túl messzinek.
Felnéztem az égre ahol ezer csillag ragyogott.
-Szeretlek Sarah..-suttogtam bele az éjszakába amikor hirtelen fékcsikorgást hallottam a hátam mögül és attól a pillanattól kezdve minden elsötétült.