26.Fejezet.

*.Sarah szemszöge.*


Liam velem szemben ült és mélyen a szemembe nézett.
-Biztos vagy benne, hogy látni akarod?-kérdezte tőlem.
-Igen biztos...
Liam fáradtan rám mosolygott és elterült a kanapémon.Nem csodálom, hogy fáradt volt..már vagy 3órája itt van velem.
Apuék és Chad is elment itthonról...én pedig nem akartam egyedül lenni.
Hogy miért nem?Egyszerű a válasz:Harry. Igen..tudom..szánalmas.De ha egyedül vagyok ráérek gondolkozni és akkor általában mindig Harry jut eszembe..az, hogy mi lehetett volna HA.
Fáradtan terültem végig én is az ágyamon és a plafont kezdtem el bámulni.Ma este..ma este látni fogom.És boldog leszek, igen az leszek.Nem fogom hagyni,hogy lássa, hogy nélküle nem vagyok boldog.
Aztán arra lettem figyelmes, hogy Liam a nyakamba liheg és engem bámul.
-Ha hozzám mersz érni Liam Payne...
Akartam befejezni a mondatot de Liam azonnal elkezdett csikizni.
Én persze nem hagyhattam ezt szó nélkül ezért visszavágtam neki.
Ez így ment fél órán keresztül amikor is anya benyitott a szobámba.Na igen.Elég érdekes kép tárulhatott anyu szeme elé...
Liam éppen rajtam fetrengett én pedig viháncoltam alatta.
Anya nem mondott semmit csak egy nagy mosolyal ajándékozott meg minket és be is tette az ajtót.
Na ja.Anya Liam párti volt ahogyan Chad és apa is.Egyedül Kitti nem értette egyet azzal, hogy nem futok vissza Harryhez..de mért tenném, nemde?
Liam gyorsan felpattant az ágyamról amikor meglátta, hogy mennyi az idő.
-1óra múlva találkozunk!-mondta nekem miközben kirohant a szobám ajtaján.
Én is gyorsan nekiálltam készülődni és lefutottam a lépcsőn és egyenesen Chadnek ütköztem.
-Mehetünk?-kérdezte tőlem amikor ránéztem.
Én csak bolintottam egyet és végigsimitottak a fodros ruhàm majd felvettem a magassarkúm.
Chaddel beszéltünk a kocsiba s elindultunk az olimpiai záróünnepségre.
Chad vezetett és nèha-néha fura pillantásokat vetett felém.
Nagyot sóhajtottam majd felé fordultam.
-Mit akarsz tudni?-kèrdeztem tőle.
Chad egy mosolyt erőltetett az arcára és felém pillantott.
-Liamel együtt vagytok?-kérdezte tőlem.
Mivan?! Liam meg én?! De hisz én nem szeretem én Harryt szeretem...
És akkor döbbentem rà...
Nem titkolhatom, hogy szeretem Harryt..még én sem hiszek magamnak abban, hogy nem szeretem..ezért más sem fog.
-Nem.-válaszoltam Chadnek monoton hangon.
Chad csak bicentett és megállt az út szélén.
Kiszálltam a kocsiból ès megindultam a nagy épület felé.


*1óra múlva*


Mosolyogva néztem Liamet ahogy énekel.
Minden másodpercben ràmnézett én pedig viszonoztam a pillantását.
Hogy mért?
1:Mert szeretem Liamet.
2:Mert az egyik legjobb barátok
3:....Mert nem akartam odanézni...nem akartam belenézni a szemébe..elgyengültem volna..tudom.
Kitti oldalbabökött én pedig felé pillantottam.
-Harry téged néz..-mondta nekem szomorúan.
Oda akartam nézni.Belenézni a szemébe és elmondani neki amit érzek..de nem tettem.
Helyett végig Liamet néztem.
Amikor befejezték az éneklést boldogan futottam Liamhez gratulálni.
Gyorsan a nyakába ugrottam és egy gyors puszit akartam nyomni az arcára utánna pedig megkeresni Harryt és elmondani neki mindent! Mindent!
Azt, hogy Párizs volt èletem legjobb pár napja és azt, hogy szeretem...egyszerűen csak szeretem..
De amikor el akartam indulni Harryhez Liam megrántotta a kezem és megcsókolt.
Ledermedtem...
Lassan de biztosan kimásztam Liam karjai közül és egy "mi a franc van?!" nézést intéztem felé.
Aztán ismét el akartam indulni Harryhez de amikor oldalra fordítottam a fejem megláttam...
Harry engem és Liamet nézett rideg tekintettel.
A szám elé kaptam a kezem és elindultam felé...
De Harry gyors mozdulatokkal megfordult és a tömegben eltűnt a szemem elől.
Mielőtt összestem volna az idegességtől Louis elkapott és szorosan magához húzott.
-Harry.....-zokkogtam Louis mellkasàba ès mélyen beszippantottam az illatát...ami olyan volt mint Harryé...