25.Fejezet.

*.Harry szemszöge.*

Feszengtünk..hiszen mégiscsak ez-az olimpiai záróünnepség.
Izgatottan pásztáztam végig a nézőteret a szememmel.
Hány ember lehet itt? Meg se tudnàm számólni...
Aztán megakadt a tekintetem valamin..vagy inkább valakin.
Sarah gyönyörű fehér-rózsaszín fodros ruhában üldőgélt a VIP páholyban.Mellette egy ismerős arcot véltem felfedezni.
De hiszen az a húga!
Vajon mit keres ő itt?
Tudhatnám..
Igen tudhatnám ha nem írom meg azt a hülye a levelet...ha nem hagyom el..ha nem hiszem azt, hogy várni fog rám..tudom, hogy nem fog rám várni..
Ő nem olyan.
Megsebeztem..olyan mintha egy tőrt dőftem volna a szívébe.
Én mondtam neki, hogy megoldjuk, hogy soha nem hagyom el..erre pont én futamodtam meg.
Én Harry Styles..Na a címlapok majd jót csacsognak a kis Harry Stylesról aki elhagyta Sarah Hamiltont azért mert félt az apjától.
Kész röhej...
Levettem a szemem Sarahról és Louis felé fordultam.
-Itt van..-súgtam neki.
Louis felém kapta a fejét és tágra nyílt szemekkel fürkészett.
-Nyugi..felmegyünk éneklünk és késsz.Nem figyelsz rá és nem nézel a szemébe.Nem hiányzik még egy botrány Harry!-mondta nekem végül Louis.
Csak bolintottam egyet majd igazgatni kezdtem az ingem.
Aztán egy fiatal nő közeledett felénk.
-Itt van a teherautó..szálljatok fel és indulhat a műsor.-mondta nagy mosollyal az arcán.
A fiúkkal egymásra néztünk majd megindultunk a kocsi felé.Elhelyezkedtünk és már el is indultunk.
Őrjöngő emberek, nagy taps..ezer ember és ott van ő..
Elkezdtem énekelni de nem bírtam levenni a szemem róla..csak azt-az egy pontot néztem egész végig..énekeltem..de fogalmam sincs, hogy jött ki hang a torkomon.
Cikáztak a fejembe gondolatok.
Nézz ide..csak nézz rám..Sarah kérlek..szükségem van rád..-mondtam magamban.
De nem nézett rám..sőt olyan volt mintha direkt pont mellém meredni a semmibe.
Aztán hirtelen oldalra kaptam a fejém.
Liam pont mosolyra húzta a száját és kacsintott valakinek.
Akaratlanul is a közönség soraiba mélyedtem és láttam..
Sarah már nem ült hanem állt és eszeveszettül integetett a mellettem álló..Liamnek?!
Mi a franc van?!
Aztán végeztünk..abba maradt a zene mi pedig befogtuk a szánkat.
Lassan botorkáltunk le a kocsiról.
Elégedetten egymásra néztünk a fiúkkal.
Aztán felnéztem..oda ahol ült..
De nem láttam mást csak egy üres széket a sorok között.
Nagyot sóhajtva elindultam a pár méterrel előttem álló Louishoz aki elég furán engem nézett..de most az volt a legkisebb próblémám.
-Figyu èn bemegyek az öltözőbe.Itt nem érzem túl jól magam.-mondtam neki majd éppen hátat akartam neki fordítani amikor rám parancsolt.
-Harry..ne fordulj meg!-mondta fegyelmezett hangon nekem Lou.
Mivan?! Miért ne?!
A szavak hallattán egyből megfordultam és megpillantottam...
Saraht...és..és Liamet ahogy..ahogyan megcsókolják egymást....