19.Fejezet.

*.Harry szemszöge.*

Este alig aludtam valamit...
Az ágyal szemben lévő kanapén ültem és fágyolos tekintettel az ágyat néztem ahol Sarah aludt.Még mindig fal fehér volt és így is lehetett hallani, hogy nehezen veszi a levegőt.
Csak néztem ahogy a mellkasa le-fel jár.Azt reméltem sose kell majd ilyenek látnom...de az én szemebe még így is gyönyörű volt.
Aztán hirtelen megmozdult a takaró kupac.Sarah lassan és nehézkessen felült az ágyon én pedig kíváncsian és aggódva néztem,hogy jól van-e.
-Hol vagyok?.-kérdezte amikor odaültem mellé az ágy szélére.
Aggódva rá néztem.
-Nálunk..nem emlékszel a tegnap estére?.-kérdeztem tőle.
Furcsán méregetni kezdett aztán egy kis életet láttam a szemében.
-De emlékszem.-mondta nekem és megpróbált mosolyogni de hirtelen eltorzolt az arca és visszadőlt az ágyra.
Nem bírtam tovább nézni ahogy szenved.
-Annyira fázok...-mondta nekem.
Odabújtam mellé az ágyra és hátulról átölelve a derekát magamhoz húztam.
-Héé.Itt vagyok.-mondtam neki és egy puszit nyomtam a homlokára.
Láttam ahogy mosolyra húzodik a szája aztán erősen megszorította a kezem.
Vagy fél órát feküdtem mellette amikor végre elaludt és elengedte a kezem.
Lassan feltápászkodtam az ágyról és lesiettem a konyhába.Amikor leértem meglepetten tapasztaltam, hogy a fiúk mindannyian a konyhába ülnek pedig alig múlt reggel 8.
Vagy öt percig bámultam őket aztán megindultam befelé és egy nagy sóhaj kiséretében nekitámaszkodtam a konyhapultnak.
Mind a négyen egyszerre felém fordultak.
-Hogy van?-kérdeztek tőlem és hallottam a hagjukban, hogy ők is aggódnak érte ami őszintén szólva jól esett.
-Azt hiszem nincs jól..-mondtam nekik.
Mind a négyen lehajtották a fejüket és az asztalt kezdték el bámulni.
Na ja..azt hiszem, hogy ez a hír a rossz hírek kategóriában tartozik...
Louis felállt az asztaltól és a fogas felé kezdett el mentelni.
Furcsán néztem rá aztán egyszer csak hozzámvágta a pulóverem.
-Na gyere te nagy fiú menjünk ki beszélgetni.-mondta majd rámkancsintott.
-De huncut valaki.-mondta Niall a szexikus hangján.
Mindenki egyszerre felnevetett Louis pedig komolyan engem nézett.
Igen..nekem se volt sok kedvem nevetni.Hiszen az a lány aki nekem a mindenséget jelenti most nem lehet mellettem.
Megindultam Louis felé aztán kiléptünk az hátsó ajtón.
Az ég elég bórus volt és elég hidegen fújt a szél..
Louis is összehúzta a cipzárt a dzsekijén pedig rá nem jellemző.
Leültünk az egyik nyugágyra a medence mellé és mindeketten magunk elé meredtünk.
Pár percig csak csendben ültünk egymás mellett aztán Louis törte meg a csendet.
-Figyelj tudom, hogy szar meg minden és lehet, hogy nem jelent neked semmit de idővel minden rendben lesz.-mondta nekem majd felém forditotta a tekintetét.
-És rám mindig számíthatsz Hazza.-fejezte be a mondandóját majd megveregette a vállam.
Rámosolyogtam és válaszolni is akartam de akkor hirtelen egy közeledő kocsi hangjára odakaptam a fejem.
Louisra remélve nézett rám én pedig gyorsan megindultam az első bejárati ajtó felé.
Amikor odaértem Chad már éppen befelé igyekezett, de amikor meglátott egyből felém kapta a fejét és nagy léptekkel megindult felém.
-Hol a francban van?!!!!Mit csináltál vele te rohadék?!.-kérdezte tőlem kiabálva.
Mivan?Ez meg miről beszél?! Én csak vigyázni akarok Sarahra és soha nem akarnék neki ártani.
-Te megőrültél?Azt hiszed,hogy ártani akarok neki?!Nekem is úgyanannyira fontos mint neked!-mondtam neki felháborodva.
Chad rámnézett és megrázta fejét.
-Nem is ismered.-modta és erőltetetten felkacagott.
Mi?Én nem ismerem?Ez vicc.
-Igen.Lehet, hogy nem ismerem annyira mint te és nem voltam 4évig a BFF.-je de tudod én nem bírnám ki ha 3évig nem hallanák róla..sőt 1 napot is alig bírok ki nélküle.És tudod miért?Mert szeretem.Teljes szívemből.!-mondtam neki nagy felindulásból.
Chad csak bámult rám aztán megindult felém és ökölbe szórított a kezét elöttem...ideges tekintettel nézett rám és másodpercek választották el attól, hogy behozzun nekem.
De hirtelen egy gyenge hang szólalt meg a hátom mögül.
Sarah a bejárati ajtó előtti lépcsőn állt egy szál hosszított púloverben és rövidnadrágban.
Louisra néztem aki tágra nyílt szemekkel nézte.
Éppen megindultam volna felé,hogy bevigyem...olyan állapotban nem szabadna kint lennie..
De hirtelen megszólalt.
-Lehet, hogy nem ismer de tudom, hogy mindig mellettem lesz és sosem hagy el..mert szeret engem..és akkor is szeretni fog ha teljesen máshol leszek..érzem..Mert én is szeretem..-mondta és mélyen a szemembe nézett.
A lépcsőn legalsó lépcsőfokán álltam és könnyek gyűltek a szemembe.Nem is attól amit mondott hanem inkább attól, hogy az élettelen testéből még mindig jön ki szó.
Aztán hirtelen a vékony, élettelen test előredőlt.....