14.Fejezet.

*.Harry szemszöge.*

2nap telt el.
Louis elhozott ebbe a viktoriánus kis panzióba távol Londontól, hogy kikapcsolodjak..
De mégis mit csináljak a semmi közepén?
Louis a mellettem lévő fotelben ült és bámult maga elé.
-Olimpia?-kérdezte tőlem amikor észrevette, hogy őt nézem.
-Olimpia!-kiáltottam fel majd a távirányitóért nyúltam.
Fél órája néztük az úszást de nem untuk.4 évente csak egyszer van olimpia, nem?! Ki kell élvezni!
-Nézd májj az ojttt azjj a srác aki sarahval vajn mindijg.-mondta Louis miközben a tévé felé mutatott, a pofája pedig tömve volt popcornal.
Chad állt meg az egyik dobogó elött és elég idegesnek tűnt.Végig néztem a futamát hiszen azért elég jó kapcsolatunk van azóta a kórházi eset óta.
-Uhh tud valamit a srác.-mondta Louis elismerően amikor Chad elsőként ért célba.
Én csak néztem a képernyőt és gondolkoztam.
Aztán hirtelen egy gyönyörű lányt mutatnak aki könnyezik.
Sarah..ámulva néztem a képernyőt most még szebb mint volt..
Aztán hirtelen futva megindul és Chad nyakába ugrik.
Látszik rajta, hogy boldog.Hogy nagyon boldog.Nélkülem az..valószinűleg eszébe se jutottam.
Láttam, hogy Louis óvatosan felém néz de nem figyeltem rá..
Gyorsan felálltam a fotelből és nagy léptekkel megindultam a szobàm felé.
Vagy 2 órája ott feküdtem az ágyon és gondolkoztam..
Aztán hirtelen egy magas női hang kiabálni kezdett.
-Uraim!Vendégség lesz a panzióba.Megtennék, hogy elmennek arra a pár órácskára.?-kérdezte az ismerős franciás hang.
-Persze Hölgyem.-mondta Louis.
Kiléptem a szobából és Louis egyből felém nézett.
-Én visszamegyek addig a srácokhoz.Jössz vagy megleszel egyedül is?-kérdezte.
-Megleszek.-mondtam neki majd megindultam a fekete kapucnis felsőn felé és leszáguldottam a hátsó kertbe a tóhoz.
Már sötétedett.Leültem a stégre és a felhúzott térdemre hajtottam a fejem és elaludtam...
Arra ébredtem, hogy lépteket hallok.
Hátra akartam nézni de mégse tettem.Gyorsan a fejemre húztam a kapucnit majd tovább bámultam előre.
Hallottam ahogyan az a valaki megtorpan..valószínűleg meglátott..aztán megint elindult de nem távolodni kezdtek a lépésének a hangjai hanem közeledni.Aztán a valaki leült mellém.
Félve felé néztem de úgy, hogy ne lássa az arcom..
És akkor megpillantottam.Sarah ült ott..bár nem láttam tisztán a sötétségtől de tudtam, hogy ő az.
Mivel nem tudtam mondani neki semmit ezért inkább visszafordultam és a vízet bámultam.
Aztán nagy sóhajt hallottam mellőlem és arra néztem.
Mi lehet a baj? Talán szomorú?De miért lenne az?Talán felismert?
--Tudod...annyira szeretem pedig nem is ismerem.Sosem hittem az első látásban szerelemben..azt hittem olyan csak a filmekben van.De most már tudom, hogy nem.-mondta és hallottam ahogy elcsuklik a hangja.
-És a hülyeségem miatt elveszítettem...elítéltem pedig nem kellett volna és most folyton csak ő jár a fejemben..és ezt már nem bírom..egyszerűen csak nagyon és visszafordíthatatlanul beleszerettem.Azóta a nap óta amikor nekem jött a szállóda folyosóján.-mondta majd könnycseppek jelentek meg az arcán.
Gyorsan kezdett verni a szívem.Engem szeret most rám gondolt?
Most vagy soha!
-Tudod annyira szeretem pedig nem is ismerem.Sosem hittem az első látásban szerelemben..azt hittem olyan csak a filmekben van.De most már tudom, hogy nem.És a hülyeségem miatt elveszítettem...mert azt hittem, hogy nem vagyok neki elég jó és, hogy csak fájdalmat okozok neki.És én azt akartam, hogy boldog legyen.Nem kellett volna félnem.És most folyton csak ő jár a fejemben..és ezt már nem bírom..egyszerűen csak nagyon és visszafordíthatatlanul beleszerettem.Azóta a nap óta amikor neki mentem a szállóda folyosóján.-mondtam neki és lehúztam a csukját a fejemről.
Mélyen belenéztem az ismerős szempárba és boldog voltam.Boldoggá tett, hogy a közelemben van..
Lassan elkezdtem közeledni felé...aztán amikor már csak pár mm távolság volt köztünk közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam.
Abban a percben minden megszűnt körülöttem létezni.Csak ő volt és én semmi és senki más.
Egészen addig amíg meg nem hallottam a tűzijátékok hangját.
Lassan eltávolodtam Sarahtól és a hang irányába fordultam.
Tényleg azok voltak..tűzijátékok.
Elmosolyodtam majd visszafordultam Sarahoz.
A homlokához szorítottam az enyém és ismét belenéztem a gyönyörű szempárba.
-Mint a filmekben.-mondtam.
-Mint a filmekben..-ismételte utánnam...