13.Fejezet.

*.Sarah szemszöge.*

Amióta kijöttem a kórházból minden rendeződött.
Chad amikor távozott a kórteremből pár percel késöbb visszajött és mindent megbeszéltünk.Azt mondta, hogy ő csak jót akart nekem.
És igaza is volt...lehet, hogy jobb lett volna ha nem is jut eszembe Harry és ha nem is gondoltam volna rá.De mégis megtörtént és elvesztettem...2napja nem is hallottam róla.De ha nem gondoltam volna rá és nem is jutott volna eszembe akkor nem vesztettem volna el és most nem fájna minden egyes lélegzetvétel ennyire...
De mindegy is...ami megtörtént az megtörtént és nem érdemes már bánkodni miatta.Nem tudok visszamenni az időben bár ha visszatudnèk habozás nélkül megtenném...
-Akkor megnézed a döntőm?.-kérdezte Chad és a szobám ajtajához támadzkodva megállt velem szemben.
-Nem Chad..eszemben sincs.-mondtam neki nevetve és hozzá vágtam a mellettem heverő párnát.
-Hééé..kulturáltan!Akkor fél óra múlva az uszodában.-mondta nekem majd nagy erővel hozzám vágta a párnát amit közben felvett a földről.
Én csak elmosolyodtam és gyorsan elkezdtem készülödni.
Fél óra múlva már az uszóda lelátóján ültem és idegesen figyeltem, hogy ne maradjak le semmiről.
Chad futamából igazából nem emlékszem sokra mivel annyira izgultam, hogy muszály volt becsuknom a szemem.
Az ökölbe szorított kezem csak akkor gyengült meg amikor a kommentátor bekiáltotta a mikrofonba, hogy a győztes CHAD LE CLOS.
El se tudtam hinni..Chad olimpia bajnok ez hihetetlen!
Könnyek gyűltek a szemembe az örömtől.
A díjátadón is végig sírtam..aztán amikor Chad már ráért gyorsan odafutottam hozzá és a nyakàba ugrottam..most szó szerint.
-Annyira büszke vagyok rád.-súgtam a fülébe.
-Este nagy ünneplés lesz.Úgyhogy készülj fel.-mondta nekem majd elengedtük egymàst.
Pár óra múlva már egy Londontól távoli vendégháznál voltunk.
Csodálatos viktoriánus villa hatalmas hátsó kertel és egy tóval távol a háztól.
Lassan kezdtek szállingozni az emberek befelé az épületben.
Próbáltam mindenkinek bemutatkozni, és megjegyezni a nevüket..
De ennek az lett a vége, hogy mindenki hosszú beszélgetésekbe kezdett velem amihez semmi kedvem sem volt.
1 óra elteltével meguntam és nagy léptekkel Chad felé igyekeztem.
Megálltam elötte és unottan rá néztem.
-Menj csak.De vegyél fel valamit.Hideg van kint.-mondta nekem és meg simogatta a vállam.
Honnan tudta, hogy ki akarok menni a kertbe körülnézni? Mert Chaddel szavak nélkül is megértjük egymást...de szerintem ezt már párszor elmondtam.
Kiléptem a hátsó ajtón és megindultam a tó felé vezető utón. Az odáig vezető út fáklyákkal volt kivilágítva úgyhogy nem ijedtem meg a sötéttől.
Amikor már közel értem a tóhoz észrevettem, hogy egy fekete alak ül a stégen.A csukjája a fejére volt húzva és a térdére hajtotta a fejét.
Megindultam felé..bár bevallom kicsit féltem.
Amikor odaértem leültem mellé és felé néztem...nem tudtam ki az. De ha tudtam volna akkor sem ismertem volna meg a sötétben.
Néztem a vízet ahogy a csillagok és a Hold visszatükröződik benne.
Eszembe jutott Harry...nagyot sóhajtottam és megint a könnyeim ellen vívtam harcot.
A fiú felém fordult de még így se láttam az arcát.
-Tudod...annyira szeretem pedig nem is ismerem.Sosem hittem az első látásban szerelemben..azt hittem olyan csak a filmekben van.De most már tudom, hogy nem.-mondtam neki hirtelen felindulásból.
-És a hülyeségem miatt elveszítettem...elítéltem pedig nem kellett volna és most folyton csak ő jár a fejemben..és ezt már nem bírom..egyszerűen csak nagyon és visszafordíthatatlanul beleszerettem.Azóta a nap óta amikor nekem jött a szállóda folyosóján.-mondtam majd könnycseppek gördültek le az arcomon.
A fiú felém nézett.
-Tudod annyira szeretem pedig nem is ismerem.Sosem hittem az első látásban szerelemben..azt hittem olyan csak a filmekben van.De most már tudom, hogy nem.És a hülyeségem miatt elveszítettem...mert azt hittem, hogy nem vagyok neki elég jó és, hogy csak fájdalmat okozok neki.És én azt akartam, hogy boldog legyen.Nem kellett volna félnem.És most folyton csak ő jár a fejemben..és ezt már nem bírom..egyszerűen csak nagyon és visszafordíthatatlanul beleszerettem.Azóta a nap óta amikor neki mentem a szállóda folyosóján.-mondta a fiú és lehúzta a fejéről a fekete csukját.
Ő volt az...a szívem gyorsabban kezdett verni és a Pillangók felébredek a gyomromba.
Mélyen belenézett a szemembe és hirtelen..hirtelen megcsókolt.
Hihetetlenül boldog voltam.A Pillangók csak úgy verdestek a hasamban a szívem pedig még gyorsabb dobogásba kezdett.
Aztán tűzijátékok hangját hallottam a háttérből.
Harryvel egyszerre eltávolodtunk egymástól és a hang irànyába néztünk.Tényleg tűzijátékok voltak amik színésre festették az égboltot.
Harryvel egyszerre egymásra néztünk majd elmosolyodtunk.
A homlokát az enyémhez érintette és mélyen a szemembe nézett.
-Mint a filmekben.-mondtam nekem gyengéd, érzelmekkel teli hangon.
-Mint a filmekben.-ismételtem utánna....