11.Fejezet.

*Sarah szemszöge.*

Reggel amikor felébredtem Chad-et pillantottam meg ahogyan az ágyam szélén ül és mosolyogva engem néz.
Ránéztem de akkor tudatosult bennem, hogy undorodom tőle.
Felültem az ágyon és a szemébe néztem.
-Jóreggelt kicsilány.-mondta és megölelt.
Nem bírtam...nem bírtam, hogy hozzám ért.Hazudott nekem.Ő aki azt mondta mindig igazat fog nekem mondani és akiben teljes mértékben megbíztam.
-Eressz el!Nem bírok rád nézni se!Egyszerűen önző és undorító ember vagy!-bukott ki belőlem.
Chad értetlen fejjel nézett rám és nem tudott megszólalni.Láttam a szemében, hogy nem értette miért is mondtam ezt neki.Így hát folytattam.
-Tudom, hogy itt volt.Azt is tudom, hogy 4napon keresztül itt ült az ágyam mellett éjjel, nappal és azt is tudom, hogy nem akart itt lenni amikor felébredek.-mondtam neki egy szússzal.
Chad lesütötte a szemét és az ujjait kezdte morzsolgatni.Nem mondott semmit.De nem is kellett.
-Azt mondta, hogy szeret.-mondtam és mélyen Chad szemébe néztem.
-Azt mondta, hogy többet érez irántam azóta a nap óta amikor nekem jött a folyosón.És azt is mondta, hogyha visszonzom az érzéseit akkor még az nap keressem meg amikor felébredek.-mondtam továbbra is mélyen Chad szemébe nézve.
-Azt mondta, hogy nálad minden elérhetősége megvan...és tudom, hogy te is tudtál az egészről.-mondtam neki a könnyeimmel küszködve.
Chad teljes aggódással és megbánással nézett rám.Éppen mondani akart valamit de a szavába vágtam.
-Ne mondj semmit.Nem vagyok rá kíváncsi és nem is akarom hallani, hogy miért tetted ezt velem.-mondtam és kitört belőlem a sírás.
Chad megszórította a kezem és simogatni kezdte.Én egy másodperc töredéke alatt kirántottam a kezem a kezéből és az ajtó felé mutattam.
-Tűnj el!-üvöltöttem rá.
Chad sokáig nézett rám aztán megrázta a fejét és távozott.
Ahogy bevágta maga mögött az ajtót zokogni kezdtem.
A tenyerembe temettem az arcom és csak sírtam.Eszembe jutott a tegnap esti videó.....azt mondta, hogyha nem keresem akkor örökre kiszáll az életemből és nem okoz nekem több fájdalmat és nem keres többé.
És én nem kerestem....pedig akartam...de nem tudtam.Chad nem mondta el.Pont Ő okozott nekem fájdalmat..pont ő akitől nem vártam volna.
Aztán valami kattanást hallottam az ajtó felől, amikor valaki lenyomta a kilincset és lassan kitárult az ajtó....