8.Fejezet.

*.Harry szemszöge.*


Amikor Liam megállt a szállóda elött összeszorult a mellkasom.Nagy nehezen kiszálltam a kocsiból és meg sem álltam Sarah szobááig.Bekopogtam de nem jött válasz,aztán mégegyszer de akkor se. Harmadszorra se jártam sikerrel.
Talán nem akar látni? Tudja, hogy én vagyok és nem akarja kinyitni az ajtót?Vagy talán nincs is itthon?
A fejembe mindenféle gondolatok cikáztak és csak bámultam magam elé.Aztán hirtelen azt vettem észre, hogy Sarah velem szemben ül és engem néz.Mélyen a szemébe néztem és összeszorult a mellkasom és alig kaptam levegőt...csak néztem, néztem és nem tudtam mit mondhatnék neki.Legszívesebben magamhoz húznám és megcsókolnám...de azt nem tehetem, nem tudom, hogy reagálna rá.Végül rájöttem, hogy mi lenne neki a legjobb...az ha kiszállnák az életéből és békén hagynám örökre...akaratlanul is könnyek szöktek a szemembe amikor ezt végig gondoltam.
-Annyira sajnálok mindent.Sajnálom, hogy elrontottam az első napodat Londonban.Sajnálom, hogy olyanokat vágtam a fejedhez amiket nem kellett volna, de csak az alkohol beszélt belőlem.Sajnálom, hogy miattam sírtál.Sajnálom, hogy megbántottalak és sajnálom, hogy kialakitotttál rólam egy képet ami nem igaz...és sajnálom, hogy találkoztál velem.De nyugi kiszállok az életedből és többet nem zaklatlak.-mondtam neki végül majd felálltam és letérdeltem elé.Visszaadtam neki a telefonját és már ott sem voltam.
Tudtam, hogy így lesz neki a legjobb akkor is ha nekem nem...én azt akarom, hogy ő boldog legyen.Kiléptem az ajtón majd két fürkésző tekintettel találtam szembe magam.Az egyik Liamé volt a másik pedig a srácé akit tegnap láttam Sarahval..valószínűleg megint őt várta.Pompás.
Megindultam Liam felé aki kiváncsian nézett rám.
-Na?.-kérdezte tőlem.
-Megmondtam neki,hogy mindent sajnálok és, hogy kiszállok az életéből és soha többé nem zaklatom.-mondtam neki.
-Mivan? Te teljesen megbolondultál Hazza?Azért hoztalak ide, hogy végre elmondd neki mit érzel, erre meg az ellenkezőjét mondod neki te egy idióta vagy!.-mondta Liam és még folytatta is volna mikor hirtelen kiáltást hallottam mellőlem.
-Sarah vigyázz!.-kiáltotta hangosan a srác aki a mellettünk lévő autónál állt.
Gyorsan az út felé kaptam a fejem ahol Sarah állt és tágra nyílt szemmel engem és Liamet figyelt.Aztán hirtelen egy autó teljes erőből neki vágódott.A csomag ami a kezében volt nagy lendülettel repült fel a levegőben és a benne lévő cuccok szétszóródva minden felé értek a földet.
Aztán már csak azt láttam, hogy Sarah a levegőbe repül és nagy csattanással földet ért...csak bámultam rá és fel sem fogtam mi történt.Gyorsan odafutottam hozzá és letérdeltem mellé..a fiú aki az előbb figyelmeztette, hogy vigyázzon már mellette ült és könnyebelábadt szemmel nézett rá.Majd elővette a telefonját és megpróbálta tárcsázni a mentőket de annyira remegett a keze, hogy nem sikerült neki.
-Add ide majd én.-ajánlotta fel neki Liam aki közben a hátunk mögé ért.
Én csak néztem Saraht és könnycseppek folytak végig az arcomon.
Ez is az én hibám...minket nézett és miattunk nem vette észre, hogy az út közepén áll...ha...ha esetleg bármi is történik vele az-az én hibám lesz.
Aztán pár perccel később megérkeztek a mentők és Saraht bevitték a kórházba a sráccal együtt aki egy tapotatt se mozdult mellőle.Liam mellettem állt és amikor megint könnyek folytak le az arcomon magához ölelt.
-Gyere haver,menjünk haza.-mondta de aztán a szemembe nézett és látta bent az aggódást és tudta, hogy nem megyek haza.
-Vagyis menjünk inkább utánnuk.-mondta majd bevonszolt a kocsiba és elindultunk.