44.Fejezet.

*Sarah szemszöge*

-Ez nem volt vicces!-förmedtem rá Harryre aki csak kacagott rajtam, majd karját átvetette a vállamon és így sétáltunk tovább a kellemes napsütésben. 

Kissé kezdtem unni Los Angelest. Nem azért, mert nem szerettem itt lenni vagy azért, mert nem szerettem ezt a várost, csak egyszerűen haza akartam menni. Haza Londonba. Iskolába járni és újra ÉN lenni.

Beleszürcsöltem a jó hideg epershakembe, majd közelebb húzódtam Harryhez. Ő csak mosolyra húzta a száját, majd belepuszilt a hajamba.

Keze már nem a vállamat ölelte át, hanem lecsúszott a kézfejemig és rákulcsolta a sajátját. Melegség áradt szét a testemben és mosolyogva Harryre néztem.

- Szerinted meddig bírjuk összeveszés nélkül?-kérdezte kissé komolyan, de hallottam, hogy viccesnek találja a kérdést.

- Ahogy magunkat ismerem Max 2nap- nevettem fel, mire Harry szúrós szemekkel rám nézett. 

Nem mondott semmit csak jobban megszorította a kezemet, és testünk súrolta a másikét, olyan közel sétáltunk egymás mellett.

Pár percig csak élveztük a napsütést és egymás társaságát, amikor hirtelen a szemem sarkából nem kívánatos személyeket láttam meg.

Amilyen gyorsan csak tudtam kikaptam a kezem Harry kezéből és kétségbeesetten felé fordultam.

- Mi történt?-nézett rám aggódó tekintettel.

- Lesifotósok- suttogtam neki, miközben kissé oldalra biccentettem. 

Nem féltem tőlük, sőt különösebben nem is izgattak. De Harry azt mondta, hogy nem szeretné a nyilvánosságra hozni a kapcsolatunkat és kitenni engem annak a veszélynek ami rám várna. Próbáltam elfojtani magamban azt az érzést, ami azt sulykolta belém, hogy Harry szégyenli, hogy én vagyok a barátnője, mert tudtam, hogy nem így van...

Csak jót akart nekem, de nem értettem, hogy miért tenne nekem azzal rosszat ha felvállalna? 

Harry továbbra is az arcomat kémlelte és nem mondott semmit. Csak nézett rám én pedig fájdalmasan néztem smaragdzöld szemeibe. 

Aztán hirtelen megfogta a kezemet, és kissé lassan, de annál magabiztosabban magához rántott. 

- Harry! Te meg mit csinálsz?-kérdeztem tőle és reméltem, hogy nem pirulok el teljesen. 

- Nem érdekelnek a fotósok. Nem érdekel ha bárki is megtudja, hogy együtt vagyunk. Semmi más nem érdekel csak te.-suttogtam nekem, miközben kezeit derekam köré fonta, és kezdett közel hajolni hozzám.

A szavai hallatán a pillangók felröppentek a gyomromba és majd kicsattantam a boldogságtól. Harry nyakai köré tekertem a kezeimet, amire ő ajkait az enyéimhez tapasztotta.

Vakuk villogtak, kérdések záporoztak felénk, de valahogy hirtelen megszűnt a külvilág zaja, és csak ő volt és én.

Aztán pár perc, hosszas csók után eltávolodtunk egymástól, Harry pedig hatalmas mosolyával rám mosolygott. 

- Mehetünk? - kérdezte tőlem, felém nyújtva a kezét, mit sem törődve a minket körülvevő tömeggel. 

Elvörösödve helyeztem kezem a kezébe és így sétáltunk tovább.

- Akkor kaphatok +3 napot? - nézett rám mosolyogva fürtjei alól.

Nem értettem a kérdést s azt se, hogy ezt most, miért kérdezi, vagy egyáltalán mire érti ezt-az egészet.

- Mégis mire gondolsz? - kérdeztem tőle, mikor átvágtunk a zebrán, a hotel felé.

- 5napig nem veszünk össze. Na megegyeztünk?- mosolygott rám.

Akaratom ellenére is felnevettem és kissé erősen oldalba böktem.Azonban nem válaszoltam a kérdésre és reméltem, hogy Harrynek nem is volt olyan fontos.

Azonban hirtelen elém állt, s ezzel megakadályozta a bejutásomat a hotelbe.
- Nem mész be amíg nem válaszolsz.-húzta fel a szemöldökét.
Pár percig csak bámultam rá, aztán kissé gonosz,de annál viccesebb ötletem támadt. Remegő kézzel emeltem le a shakem tetejét és megöleltem a mit sem sejtő Harryt.
Kezeit derekam köré fonta, majd állát vállamon pihentette.
- Ezt igenek veszem.-suttogta a fülembe.
Én azonban abban a percben a shakem egész tartalmát göndör fürtjeire borítottam.
Harry azonnal elengedett engem és kétségbeesetten a hajához kapott. Én alig bírtam talpon maradni a nevetéstől, de tudtam, hogy jobb ha menekülök. Azonnal berohantam a bejárati ajtón és lakosztályunk felé kezdtem el futni.
- Hé Sarah!-kiabált nekem egy örömteli hang a hallból, mire én azonnal odakaptam a fejem.
Anna Niall ölében ülve integetett nekem, és egész aranyosak voltak együtt. Liam Daniella kezét szorongatta és közben valami vicceset mesélhetett neki. Louis Eleanorral játszott valami társasjátékot, amiben a nyúlak leestek ha megtekerted a répát. Érdekes...
Zayn pedig gondolom Perrivel volt valahol.
Mindenki mosolyogva felém intett és köszönt nekem, amikor észrevettek.
Én is hasonlóan tettem és éppen megindultam feléjük, amikor Louis kérdésre nyitotta a száját.
- Hol van Harry?.-kérdezte tőlem, mire azonnal leesett, hogy jobb lesz ha tényleg elfutok Harry elől.
- Öm...bocsi, de mennem kell.-mondtam nekik, majd futásnak eredtem felfelé a lépcsőn.
Hallottam a hangokat, hogy a többiék összesúgnak, hogy vajon mi lehet a bajom, de hirtelen mindenki nevetésben tört ki és hallottam, hogy Niall a földre zuhan(ami nála nem meglepő, ha valami nagyon vicceset lát) és tudtam, hogy jobb lesz ha gyorsabban kezdem el szedni a lábamat.
Amikor beértem a szobánkban kétségbeesetten kémleltem körbe, hogy vajon hova rejtőzhetnék el. Aztán jó ötlet híján gyors léptekkel megindultam a fürdőszoba felé és kulcsra zártam az ajtót. Halkan támasztottam neki a fülem a fehér ajtónak, amikor lépteket hallottam meg kintről.
- Úgyis megtalállak és akkor mindenért megfizetsz.- mondta Harry ijesztő hangon, mire én nevetésben törtem ki.
Na ezt nem kellett volna. Éppen most árultam el a rejtekhelyemet. Gratulálok Sarah.
- Most meg vagy!- hallottam Harry boldog hangját az ajtó túlsó feléről.
Azonban közben rájött, hogy bezártam az ajtót és minden reménye elszállt az iránt, hogy visszafizesse azt, amit tőlem kapott.
- Sarah nyísd ki az ajtót. Kérlek.-mondta nekem már vagy ezredszerre, mire én megsajnáltam és lassan, óvatosan elforgattam a kulcsot a zárban.
Lehet, hogy Harry arra számított, hogy elbújok előle, de nem így tettem. Ez helyett, amikor belépett az ajtón azonnal nyaka köré fontam kezeimet és ráérősen megcsókoltam. Ő a meglepettségtől nem is tudott mit reagálni. Aztán eltávolodtam tőle, Harry pedig furcsán nézett rám. Egy gyors mozdulattal kikerültem és indultam kifelé a fürdőszobából, amikor elkapta a kezemet és visszarántott magához. Erősen hozzászorított a falhoz, és észre sem vettük, hogy a zuhany alatt állunk, ami hála nekem azonnal vizet kezdett önteni a fejünkre. De látszólag Harryt ez kicsit sem zavarta, mivel azonnal vadul csókolni kezdett. Vizes ruháink hozzátapadtak a testünkhöz, és a víz folyamatosan áztatott el minket. Aztán óvatosan eltávolodtam Harry ajkaitól, aki mélyen az szemeimbe fúrta tekintetét. Nem mondtam neki semmit, de nem is tudtam volna, mert megbabonázott a szemébe hulló, vizes tincsek kecsessége.
Óvatosan a mellkasára helyeztem kezeimet, és izmai kidudorodtak a vizes póló alól. Harry továbbra is csak fürkésző tekintettel méregetett, aztán lassan csúsztatni kezdtem lefelé a kezem a hasán, és megragadtam pólója alját, majd Harry értve a célzást, levette magáról. Két kezével nekitámaszkodott a csempének és ezzel maga elé szorított engem. Csak néztünk egymás szemébe, miközben a víz megállíthatatlanul ömlött a fejünkre. Aztán ismét végigsimítottam Harry mellkasán és ő azonnal rátámadt az ajkaimra. Nyelveink csatát vívtak egymással és  testünk egyre közelebb került egymáshoz. Aztán Harry óvatosan lehúzta rólam a pólómat, ezzel megszakítva csókcsatánkat.
Újból ajkaimra tapasztotta a sajátjait, majd pár perc múlva vizes testeink, egymáshoz tapadtak. Harry mohón fonta derekam köre kezeit, majd egy gyors mozdulattal felemelt, mire én kisebb sikolyt engedtem el, s a háló felé kezdett el cipelni.
Óvatosan lefektetett az ágyra és két kezével oldal megtámaszkodva felém került. Csak néztünk egymás szemébe és láttam bennük a mérhetetlen nagy vágyat, ami készül kitörni. Egy gyors mozdulattal magamra rántottam Harryt, ami őszintén szólva elég fájdalmas volt, de nem foglalkoztam vele. Közel kerültem ajkaihoz, de nem csókoltam meg. Helyette egy puszit nyomtam rájuk és óvatosan beleharaptam az ajkába. Harry erre egy kicsit felszisszent, de azonnal megcsókolt s ezzel oda is szögezett az ágyhoz.Aztán kezei kezdtek végigsiklani egész testemen, és próbált megszabadítani rövidnadrágomtól.
Azonnal elkaptam Harry kezeit, aki látszólag nem értette, hogy most mi történhetett.
- És a büntetésemmel mi lesz? - néztem rá kacér vigyorral, mire ő fölém hajolt és orrainkat alig választotta el 1mm.
- Későbbre halasztom - mondta nekem suttogva, majd ismét betapasztotta ajkaimat.




Pár órával később, Harry csupasz mellkasának hajtva fejem ébredtem fel. Hajnali három volt. Elég szépen elszórakoztunk és látszólag el is aludtunk. Nem akartam felébreszteni Harryt, de úgy éreztem, hogy feküdni sem bírok tovább. Ezért gyorsan kipattantam az ágyból, s közben magamra kaptam püspöklila köntösömet és lábujjhegyen végigosontam a szobán, egészen az erkélyig. Lassan és csendesen tártam ki az ajtót és megcsapott a kellemes meleg levegő. Kiléptem a hatalmas erkélyre és korlátnak támaszkodva kezdtem el kémlelni a tájat. Néhol fel-fel villant egy-egy kocsi lámpája, de minden csendbe burkolózott  Márpedig Los Angelesben ez elég meglepő. Láttam néhány közeli kaszinó villogó fényeit, de a sötétség azokat is kezdte elnyelni.
- Jóreggelt - suttogta valaki a fülembe, miközben hátulról derekam köre fonta kezeit.
Kissé összerezzentem, de tudtam, hogy ki áll mögöttem és azonnal tudtam, hogy biztonságban vagyok. Lehet, hogy Harry nem látta, de a mosoly levakarhatatlan volt az arcomról.
- Mi olyan érdekes itt kint, hogy itt talállak? - kérdezte tőlem, majd a vállamra hajtotta a fejét és megpuszilta a nyakamat.
- Csak a csillagokat nézem-mondtam neki, amikor már több perce kémleltem az égboltot.
Minden csillag gyönyörűen, erőteljesen ragyogott.
- Nézd ott van egy hullócsillag! Kívánj valamit! - mutatott Harry fel az égboltra, de egyik kezével továbbra és engem ölelt magához.
Becsuktam a szememet és minden erőmmel a kívánságomra összpontosítottam.
- Na mit kívántál? - kérdezte tőlem Harry és a hangján éreztem, hogy mosolyog.
- Ha elmondom nem fog teljesülni.- vigyorogtam.
- És te?- fordultam felé, hogy szembe kerülhessünk egymással.
Ő csak arcomat kezdte el tanulmányozni.Aztán hirtelen eltűrte az egyik hajtincsemet, a fülem mögé, ami eddig a szemembe lógott.
- Te vagy minden, amit kívánhatnék.-mondta nekem, miközben mélyen a szemeimbe nézett, és egy percre sem engedett el.
Aztán ajkait az enyémre tapasztotta, de nem tűzessen, vágyódva csókolt meg...
Ezúttal nem.
Ez a csók más volt. Tele tiszta érzelmekkel, szerelemmel.






-