42.Fejezet.

*Harry szemszöge*

-Hol van Sarah?!-üvöltöttem rá az előttem álló Annara.

-Fogalmam sincs, de nem is érdekel!-förmedt rám.

Én csak bámultam az előttem álló szőke lányra.Mi az, hogy nem érdekli, hogy hol van Sarah?!

Hiszen ő a legjobb barátnője és legalább olyan fontos neki Sarah, mint nekem.

Továbbra is csak értetlenül bámultam Annara aki hirtelen lerogyott az ágyra és zokogásban tört ki.

-Harry....Én nem akartam.Nem akartam ilyet mondani neki.Nem gondoltam komolyan, csak a düh beszélt belőlem.Nem akartam elüldözni.-mondta nekem szipogva, megbánással teli hangon.

Elüldözni?! 

Tegnap este még reménykedtem benne, hogyha reggel felkelek Sarah itt lesz.Itt Annaval.De hogy elüldözte?! Mégis mihez kezdjek most? Hol keressem? Merre induljak el? Hová mehetett? 

Tanácstanul ültem le Anna mellé.Arcomat tenyerembe temettem.

Nem akartam elveszíteni.Ismét..

Hiszen most tényleg nem én voltam a hibás. 

Egy nagy sóhaj hagyta el a számat és éreztem, hogy pár könnycsepp végigfolyik az arcomon.

-Te tényleg szereted őt, ugye?.-nézett rám Anna.

Hogy szeretem-e?! Eddig nem volt elég egyértelmű?! 

-Persze, hogy szeretem!.-ordítottam el magam.

Anna nagy mosolyt erőltetett az arcára és egyből fel is pattant az ágyról.

-Akkor meg mire várunk?! Indulás!.-mondta, majd intett nekem, hogy kövessem.

Már több órája bolyoghattunk a városban..

-Ez reménytelen.-mondtam Annanak s ezredszerre is megpróbáltam felhívni Saraht.

-A francba Harry!Nem akarom elveszíteni!.-ült le Anna egy padra a homokos tengerparton.

-Én sem.Anna..lehet, hogy hülyén hangzik, de inkább lennék Sarah szerelme, mint tinibálvány.-mondtam ki a számomra sokat jelentő mondatot miközben a hullámokat bámultam.

Láttam, hogy Anna furán méregetni kezdett.De igaz volt.Ha választanom kellett volna a mostani életem és Sarah között inkább ŐT választottam volna.

Nélküle semmi sem volt olyan.Nem tudtam élvezni a koncerteket, nem tudtam élvezni a rajongókkal való találkozást.Semmi sem volt ugyan olyan.

Hirtelen megpillantottam ahogyan egy gyönyörű Golden Rettriver felém száguld és pár perc múlva már ölembe hajtotta a fejét.

Nagy mosollyal üdvözöltem és egyből simogatni kezdtem meglepően puha szőrét.

-Lasey!Gyere vissza!Lasey!.-kiáltotta valaki.

A pár szó hallatán egyből a hang irányába kaptam a fejemet.

Életem leggyönyörűbb lánya futott felém, fürdőruhában és egy a hosszú térdig érő szoknyában amit szépen fújt a szél.

Egyből felpattantam a padról és csak bámultam rá.Azonban ebben a pillanatban ő is észrevett engem és egyből lefékezett.Csak néztünk egymásra, de egyikünk se mozdult egy lépést sem.

Aztán megindultam felé.

Fogalmam sincs, hogy mit fogok neki mondani vagy, hogy ő mit fog reagálni rá, de nem álltam meg, csak akkor amikor már szemtől-szemben álltunk egymással.

Sarah könnyes szemekkel nézett fel rám.

-Mit akarsz tőlem?!.-kérdezte elcsukló hangon, és éreztem a hangjában, hogy egy hajszál választja el attól, hogy zokogásban törjön ki.

Mit tettem vele?! 

Én nem akartam neki ártani.Ő az utolsó ember az életemben akit meg akarnák bántani.Legszívesebben a széltől is óvnám, ha tehetném.

-Sarah..had magyarázzam meg.

-Mit?! Harry! Mégis mit akarsz megmagyarázni?!Mindent láttam!.-üvöltött rám és kezdek lefolyni a könnyek az arcán.

Sarah mélyen a szemembe nézett és láttam benne, hogy megszakad a szíve..

De én szeretem őt! Nem akartam ez tenni vele. 

-Sarah..

-Én nem ismertem azt a lányt!.-mondtam neki miközben keze után nyúltam.

Hirtelen levegő vétel nélkül meredt rám és könnyei sem folytak már annyira mint az előbb.

Talán megbocsát?! Visszajön velem a hotelbe?! 

Éreztem, hogy megszorítja a kezemet és még mindig mélyen a szemebe nézett.

Kezeimet dereka köré fontam és közelebb húztam magamhoz.Éppen közeledni kezdtem ajaki felé, amikor valaki megszólalt Sarah háta mögül.

-Sarah!Már mindenhol kerestelek titeket.Remélem jól vagytok.

Eltávolodtam Sarahtól, de kezét még továbbra se engedtem el.

Ránéztem a mögötte álló fiúra aki kissé kifulladva nézett ránk.

Ki ez?! 1 nap alatt le is cserélt engem?! Ez most komoly?!

-Tudod mit?!Inkább nem magyarázok meg semmit!.-üvöltöttem rá Sarahra és 180 fokos fordulatot vettem.

Elindultam a part teljesen más irányában ahol a fekete Range Roverem állt.

Mégis mit kellett volna tennem?! Egy teljes napig kerestem őt és tovább is kerestem volna ha muszáj.

Erre összeszed egy másik srácot akivel láthatólag egész jól kijönnek egymással. Egyáltalán ő szeretett engem?! Érzett bármit is irántam? 

Hogy lehettem ekkora barom?! Ez a kapcsolat már a kezdetektől fogva halálra volt ítélve. Csak én nem vettem észre.

*Sarah szemszöge*

Vidáman sétáltam Laseyvel a tengerparton.

Úgy éreztem, hogy végre ki tudom zárni a külvilágot. Nem gondoltam semmire. Csak sétáltam a meleg homokban és hallgattam a hullámok csapkodó zaját. Néha egy-egy sirály hangos hangjára lettem a figyelmes.

De hirtelen feltűnt, hogy Lasey nem sétál mellettem.

-Lasey!Gyere vissza!Lasey!.-kiáltottam el magam kétségbeesetten.

Úristen..Ryan rosszul lesz, ha megtudja, hogy elveszítettem a kiskedvencét.

Hirtelen megláttam ahogyan egy göndör hajú fiú ölében pihenteti fejét, aki egy közeli padon ült.

Egyből megindultam feléjük ám amikor megláttam a fiú arcát egyből földbe gyökerezett a lábam.

Harry...

Mit keres ő itt? Talán értem jött? Mégiscsak szeret engem? Csak bámultam rá és nem tudtam, hogy mit csináljak.Legszívesebben a karjaiba vetettem volna magam és örökre ott is maradnék. De a büszkeségem nem engedte.Csak álltam ott és néztem őt.

De hirtelen megindult felém.Csak néztem ahogyan egyre közeledik hozzám.

-Mit akarsz tőlem?!.

Éreztem, hogy szívemben ismét belenyílal az nagy fájdalom, ami a koncert utáni estén. Az amikor megláttam, hogy mást csókol meg...

-Sarah.. had magyarázzam meg.-nézett rám smaragdzöld szemeivel Harry én pedig elgyengültem.

Nem mertem közel engedni magamhoz. Nem akartam megint ezt a fájdalmat érezni...

-Mit?!Harry!Mégis mit akarsz megmagyarázni?!Mindent láttam!-üvöltöttem rá és kitört belőlem a zokogás.

Nem bírtam tovább magamban tartani ezt a fájdalmat.Tudtam, hogy rossz lesz újra látni őt, de minden egyes percben arra vágytam, hogy mellettem legyen.

-Sarah...

-Én nem ismertem az a lányt!.-mondta nekem Harry.

Mi, hogy nem ismerte?! Akkor csak egy rajongó volt és semmi közünk nem volt egymáshoz?!

Aztán Harry hirtelen megszorította a kezem és éreztem, hogy fájdalmam enyhülni kezd.Könnyeim kezdek elapadni és átjárt az a melegség, amit Harry érintése okozott nekem, minden egyes pillanatban.

Hirtelen kezei derekam köré fonodtak és közel húzott magához.

Gyomromban újra feléledtem a pillangók és csapkodni kezdtek odabent.Szívem egyre hevesebben vert és már éreztem Harry leheletének melegét az arcomon.Ajkainkat alig választotta el pár milliméter, amikor hirtelen Ryan hangját hallottam meg a hátam mögül.

-Sarah!Már mindenhol kerestelek titeket.Remélem jól vagytok...

Egyből a hang irányába kaptam a fejem és kissé eltávolodtam Harrytől.

De abban a percben rájöttem, hogy rossz ötlet volt...

Harry egyből elengedte a kezemet és én azonnal visszafordultam és belenéztem szemeimbe.

-Tudod mit?!Inkább nem magyarázok meg semmit!.-üvöltött rám Harry.

Pár másodperc múlva már csak azt vettem észre, hogy gyors léptekkel távolodik el tőlem.

Legszívesebben utána futottam volna, de nem tettem.Nem voltam rá képes.

Pedig most én voltam a hibás...

Azonnal lerogytam a puha homokba és zokogásban törtem ki.

SZERETEM ŐT!NEM AKAROM ELVESZÍTENI!

Aztán hirtelen 4 kar ölelt át. 

Biztos voltam benne, hogy kettő Ryanhez tartozik, de a másik két kar gazdaját csak akkor tudtam meg amikor Anna biztatóan rám mosolygott. 

De én mégsem ezeket a karokat akartam magam körül érezni.....

Sziasztok!Itt lenne az új rész, ami nem úgy sikerült ahogy szerettem volna és nagyon sajnálom...

Plussz eszméletlen nagy köszönetet szeretnék mondani .Mırāndā Smıthnek és Dia Csernyáknak!

El sem hiszitek, hogy milyen sokat jelentenek nekem a kommentjeitek és, hogy ti tartjátok bennem a lelket nap-mint nap.Minden egyes percben mosolyt csaltok az arcomra amikor a kommentjeiteket olvasom végig és remélem tudjátok, hogy ez nekem eszméletlen jól esik és hatalmas nagy segítség ahhoz, hogy tovább merjem írni a blogomat!Imádlak titeket és leírhatatlan, hogy mennyire jól esett Miranda legutóbbi kommentje.Amiben leírta,hogy milyen sokat is jelent neki a blogom....

Amikor végigolvastam szó szerint sírva fakadtam.Annyira boldog voltam...és meg sem tudom köszönni.<3!

Thank you for everything Miranda! 

Thank you for everything Dia!