35.Fejezet.

*Sarah szemszöge*

-Amúgy milyen New York?!-kérdeztük egyszerre Annaval miközben Harryt bámultuk a képernyőn.
Harry csak oldalra húzta a száját és kis gondolkodás után válaszolt.
-Türthető.-mondta.
Valami baj van...érzem.Harry nem szokott ilyen lenni...mintha valami nyomasztaná.De vajon mi lehet az?
-Harry mi a baj?-kérdeztem tőle.
Harry erre nagyot sóhajtott és belenézett a kamerába..
-Sarah beszélnünk kell..-mondta nekem de Anna félbeszakította.
-Jójó majd beszèltek de először olvassuk el a legújabb One Direction híreket...biztos van valami Niallről is.Meg egy csomó kèp, hogy New Yorkba vagytok meg ilyenek.-mondta Anna.
Én csak elnevettem magam majd Annaval együtt szörfölésbe kezdtünk..
-Lányok lehet, hogy nem kellene..-hallottam Harry hangját aki eközben a laptopom asztalán pihent.
-Uuu nézd Harry az első cikk rólad szól! Olvasom.-mondtam büszkén.
Majd neki is kezdtem:

*Harry Styles a fiatal szívtípró New Yorkba is ifjú szíveket hódít?
Na de mit szól ehez a lány aki Londonban várja szerelmét? Vajon mit fog szólni a hírhez, hogy hiába vár mert szerelme máris talált magának más szórakozást?
Egy biztos.Harry Styles a jelek szerint sose volt és sose lesz szerelmes*

Szemeim égtek a fájdalomtól amikor végig futottam a sorokat.
A mellettem ülő Anna próbálta gyorsan eltűntetni a honlapot a laptopomról mielőtt...
De észrevettem..Harry megcsókolt egy másik lányt.New York kellős közepén.
A szívem majd szétszakadt a fájdalomtól és minden egyes levegő vétel szúros fájdalmat okozott.
Másodpercek kérdése volt és majdnem kitört belőlem a zokogás de akkor döntenem kellett...
Gyorsan visszaléptem a videóchatba és láttam Harry meggyőtört arcát.Sírt..
-Sarah..ez nem az volt aminek látszik..-mondta nekem de én közbevágtam.
-Tudod mit? Ne is gyere vissza..mert senki sem vár rád..-mondtam neki majd még mielőtt kitört volna belőlem a zokogás kikapcsoltam a chat-et és Harry eltűnt a szeme elől.Talán örökre.
Viszont abban a percben akkora fájdalom hasított belém, hogy zokogásba törtem ki.Kapkodtam a levegő után és már semmit sem láttam.
Anna szorossan magához húzott és nyugtatni kezdett.De nem használt..
Óceánként ömlöttek a könnyeim.
És akkor hirtelen ajtócsapodásra lettem figyelmes.
-Az a rohadék..-mondta Chad majd gyorsan felugrottam az ágyról és a karjaiba vetettem magam.
A karokba amik kiskoromban is ott voltak nekem, a karokba amik mindig vigyáztak rám, a karokba amik megvigasztaltak ha elestem, ha lehorzsoltam a térdem...
Chad szorosan magához húzott majd visszatolt az ágyra de továbbra sem engedett el..
Éreztem ahogy Anna simogatni kezdi a hátam..
Aztán Chad mondott neki valamit és Anna távozott a szobából.
Még mindig jöttek a könnyeim..
Csak sírtam, sírtam és sírtam..kiakartam sírni minden bánatomat.De nem sikerült..
Aztán Anna visszatért és felém nyújtott egy tabletát és egy pohár vízet.Szó nélkül bevettem és hirtelen Chad karjaiban aludtam el.