3.Fejezet.

*.Sarah szemszöge.*

Az Olimpiai falu nézegetése Chad-el elég unalmas délutáni programnak ígérkezett.

És nem is tévedtem.Semmi izgalmas nem volt benne.Bár találkoztam Ryan Lochteval és csináltam is vele közös képet amit a Facebook-on már többen is likeoltak de ezen kivül semmi izgalmas nem történt velem.

Amikor Chad úgy döntött, hogy végez a kínzásommal(kicsit nyagattam, hogy unatkozom meg nyafogtam kicsit)felém fordult és elmosolyodott.

-Cukrászda?.-adta be a derekát végül.

-Cukrászda.-csillant fel a szemém és győztes mosolyal az arcom távoztunk az Olimpiai Faluból.

Pár perc séta és meg is érkeztünk.Leültünk egy asztalhoz majd vadul lapozgatni kezdtünk az ital és sütemény lapban. 

-Na jó.Mit kérsz?-nézett rám mosolyogva.

-Ne csinàlj úgy mintha nem tudnád.-mondtam neki nevetve. 

Persze, hogy tudta, hogy mit kérek.13éves koromban elhatároztam, hogy mindig fahéjas forrócsokit és csoki tortát eszek a cukrászdákban.Ezt azért is tartottam jó ötletnek mert mindenhol más íze volt mendkettőnek ezért nem untam meg.De Chad is velem együtt megígérte így hát ez egy fogadalom volt tőlünk egymásnak. Hogy ő betartotta-e? Fogalmam sincs de én betartottam!:)

Így hát a két tortával és a fahéjas forrócsokinkal kezdtünk el beszélgetni szinte mindenről.Arról, hogy mi történt az elmúlt három évben amikor nem láttuk egymást, suliról, barátokról, szakításokról, szerelemről, hobbikról, nyaralásokról, családról.Szóval mindenről ami eszünkbe jutott.Chad éppen egy vicces sztorit mesélt amin már vagy 3perce nevettünk.Aztán abbahagyta a nevetést és komoly tekintettel rám nézett.

-Ki volt az a fiú a szobádban?Nem mintha bele kellene szólnom bármibe is amit csinálsz de amióta vele voltál valahogy más vagy.Tudom, hogy már nem a régi a kapcsolatunk de remélem tisztában vagy vele, hogy nekem bármit, bármikor elmondhatsz.-nézett mélyen a szemembe és a tekintetében aggódást láttam, mérhetetlenül nagy aggódást.

-Hát tudod....-kezdtem neki miközben a maradék tortaszeletemet piszkálgattam a villámmal.

-Eddig soha nem találkoztam vele.Nekem jött a folyosón és bekisért a szobámba mert eléggé beütöttem a fejem.Aztán amikor jobban megnéztem a fiút rájöttem, hogy régebben láttam már Kitti idióta poszterein meg tini újságaiban.Az új brit fiúbanda egyik énekese a srác.Aztán a dühtől olyanokat vágtam a fejéhez amiket nem kellett volna.-mondtam szomorúan majd Chad-re néztem aki kíváncsisággal a szemében hallgatott végig.

-És Chad..-kezdtem bele egy újabb mondandomba.

-Tudom, hogy 3éve nem hallottunk egymásról de bennem nem változott semmi.Még mindig te vagy a legjobb barátom és még mindig teljes mértékben megbízom benned.És a kapcsolatunk mindig is szoros marad és mindig is fontos lesz számomra.A három év allatt milliószor lett volna szükségem rád de tudtam, hogy a szívem mélyén velem vagy és mindig ki fogsz tartani mellettem bármi is történjen és ezt  sem az idő sem a távolság nem tudja tönkre tenni.-mondtam neki és éreztem, hogy a hangom elgyengül és zokogásba török ki.
Chad gyorsan felállt a velem szembe lévő székről és én is úgyan így tettem.Átölelt én pedig a dzsekijébe temettem az arcom.Simogatni kezdte a fejem és nyugtatott.
-Héé Kislány nyugi.Itt vagyok neked.Mostantól minden rendben lesz.-mondta majd egy puszit nyomott a homlokomra.Honnan tudta?Honnan tudta, hogy igazából Harry miatt is sírok?Hogy teljesen beleszerettem...? Valószínűleg onnét, hogy Chad-el szavak nélkül is megértjük egymást.