-Sarah!-kiáltotta egy kisfiús hang a hátam mögül.
Megfordultam a tengelyem körül és egyből mosolyra húzódott a szám amikor megláttam a velem szembe álló Chad-et.Gyorsa lépésekkel indultam el felé majd a nyakába ugrottam és a nyaka köré fontam a kezeimet.
-Szia.-mondtam neki majd beletemettem a fejem vállába.
-Isten hozott Londonba Kislány!-mondta majd összeborzolta szőkés-barna hajamt.
-El sem hiszem, hogy itt vagyok!-síkongattam az örömtől.
-Én meg el sem hiszem, hogy felnőtt nő lettél.-nézett végig rajtam csodálkozva.
Na igen...Chad-ed kiskoromban ismertem meg még akkor amikor apa Dél-Amerikában kapott munkát és ott töltöttünk 4hosszú évet.Chad a szomszédunkba lakott és elég gyorsan megbarátkoztunk. Elválaszthatatlanok voltunk egymástól és minden szabad percünket együtt töltöttük.
Majd amikor apa közölte velem 14éves koromban, hogy visszaköltözünk Magyarországra úgy tűnt, hogy soha többé nem fogom látni Chad-et.
Na igen ez így is volt.Már 3 éve nem hallottam róla egy szót se egészen a múlt hétig amikor felhívott és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem kint tölteni Londonban az Olimpiai időszakot.
Na így kerültem én ide.
Visszatérve a múltból Chad szemébe néztem és rájöttem, hogy szinte semmi sem változott köztünk az elmúlt három évben.Én még legmélyen ugyanaz a kislány voltam Chad pedig ugyan az a kisfiú.Csak éppenségel külsőleg változtunk.Ő megerősödött és egész helyes fiú lett belőle.Én pedig megnőiesedtem a rövid vállig érő hajam pedig most a derekamig ért.
Rámosolygtam Chad-re majd megfogtam a böröndőmet és a kezébe nyomtam.
-Tessék, hozhatod!-mondtam neki és "cukin" néztem rá.
-Semmit sem változtál.-nevette el magát majd elindultunk a kijárat felé.
10percbe telt amig tudtunk taxit fogna.Éljen London és a nagy forgalom!
Röpke 45perc múlva megérkeztünk a szállodámhoz.Nagy nehezen kimásztam a taxiból és gyönyörű látvány tárult a szeme elé...a szálloda csodás volt.
Bementem a portára elkértem a kulcsot a szobámhoz(előre lefoglaltam neten!Éljen az internet!:) )
Chad felkisért és felhozta utánam a cuccaimat.
-Na indulhatunk?-kérdezte amikor elhelyezte a börőndöm az ágyamon.
-Micsoda?Hova?-kérdeztem nagyon sóhajtva.
-Az Olimpia Faluba.Azt hitted, hogy nem mutatom meg neked?
-Hát reméltem, hogy ezt kihagyod.De fél óra és mehetünk csak felveszek valami elfogadhatóbb ruhát.
Végignéztem magamon...sima farmernadrág, blúz,kendő és egy converse csuka.Elképesztően festhettem..
-Rendben lent megvárlak a hallban.-mondta Chad majd nagy léptekkel elindult az ajtó felé és távozott.
A szokásos módon kiborítottam a börndőm tartalmát az ágyamra és válogatni kezdtem.
A választásom erre az összeállításra esett:
Bevonultam a fürdőszobába.Összefogtam a hajam lófarokba majd egy kis szempillaspirál,szemceruza stb. és késsz is voltam.15perc kellett csak!Rekordot döntöttem.
Kiléptem az ajtón és elindultam a hall felé amikor hirtelen nekiütköztem valaminek.
Hanyat vágódtam a folyosón és egy nagy koppanás kíséretében a fejem és elérte a padlót.
Ezután már csak arra emlékszem, hogy egy fiú fölém hajolva kétségbeesetten néz a szemembe.
-Jól vagy?-kérdezte aggodó hangon.
Hmm ismerős hang.De hol hallhattam ezelőtt?Talán Chad az? Nem biztos, hogy nem ő.Neki szőkés, rövid haja van ennek a fiúnak viszont göndör fürtjei majdnem a szemébe lógnak.
-Azt hiszem.-mondta miközben felültem és a kezemet a tarkomhóz érintettem.Az érintéstől viszont felsziszentem annyira fájt.
-Hát szerintem nagyon nem úgy nézel ki.Gyere visszakísérlek a szobádba.-mondta kedves fiú majd felém nyújtotta a kezét.
Nagy nehezen bementünk a szobámba és leültem az ágyra.
-A nagy rumliból ítélve úgy néz ki, hogy nemrég érkeztől.-mondta vigyorogva.
-Ööö..hát..egy fél órája vagyok itt.És az első emlékem Londonról, hogy egy idióta nekem jön a folyosón.-mondtam majd a fiú felé néztem és eddig fel sem tűnt, hogy ki is ő.
-Úram isten...-mondtam majd a szám elé kaptam a kezem.
-Hát ha már felismertél akkor szólj, hogy mikor vagy olyan állapotban, hogy sikongatni tudsz...akkor szeretném befogni a fülem.-mondta komolyan bár láttam a szeméből, hogy nem gondolja komolyan.
-Amúgy Idióta Harry vagyok.-mondta mire elnevettem magam.
-Én meg Sarah.-mondtam neki mosolyogva.
-Örülök a találkozásnak Sarah.Amúgy az igazi nevem Harry Styles.Tudod AZ A HARRY STLYLES.-mondta nagy hangsúlyal a nevét.
-Ésss?-kérdeztem tőle miközben furán méregettem a fiút.
-Semmi sikoltozás,autogram,közös futó vagy valami?-kérdezte tök komolyan.
-Nem vagyok a rajongód.-mondtam neki.
-Mi van?!Mi az, hogy nem vagy a rajongóm?Egyáltalán tudod, hogy ki vagyok?!.-kérdezte meglepetten.
-Azt hiszem...a One Direction vagy minek az egyik énekese.A húgom odáig van értetek.Amit egyáltalán nem értek mert mindannyian elkényeztetett majmok vagytok akik néha-néha a színpadon ugrálnak és akkor már hűű de nagy sztárok.És elfelejtitek, hogy ti is csak normális emberek vagytok.Azt hiszitek, hogy körülöttetek forog a világ..és ezt az is bizonyítja, hogy nekem jössz a folyosón és agyrázkodásom is lehetett volna te pedig még csak bocsánatot sem kérsz.Mégis kinek képzeled te magad?! -mondtam neki szinte ordibálva...úgy bukott ki belőlem minden, hogy levegőt is elfelejtettem venni.
A fiú..vagy Harry annyira ledöbbent, hogy nem bírt megszólalni.Csak néztük egymást egy darabig...iszonyatosan szép zöld szemei voltak...úr isten.
Majd nagy csatanásal kinyílt a szobám ajtaja.
-Már vagy egy órája rád várok.-mondta Chad amikor belépett az ajtón.
Majd megakadt a tekintete Harryn aki még mindig engem nézett.Félő pillantással Harryre néztem aki nekem hátatfordítva Chad-ra nézett.
-Bocs én tartottam fel de már indulok is.Hiba volt, hogy egyáltalán foglalkoztam vele.-mondta majd megindult az ajtó felé és teljese erőből bevágta maga mögött.Én csak néztem utána és akkor jutott el a tudatomig, hogy mit is mondtam neki...teljesen hülyén éreztem magam.Nem szoktam olyan emberek felett ítélkezni akiket nem ismerek és most megtettem.A bűntudatól könnyek szöktek a szemembe de visszatartottam a sírást.
-Indulhatunk?-kérdezte Chad majd felém nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen az ágyról.
-Persze.Csak elötte felhívom anyát.-mondtam neki mosolyogva és a zsebemhez nyúltam.
Kisebb szívrohamot kaptam amikor a jobb zsebembe nem találtam a készüléket.Gyorsan a bal zsebemhez is oda nyúltam de sehol semmi.Kétségbeesve kutatni kezdtem mindenfelé amikor Chad elég furán rám nézett.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Eltűnt a telefonom....
És akkor minden tiszta lett...valószínűleg akkor eshetett ki a zsebemből amikor Harry nekem jött.És akkor az-az én iPhonom volt a kezében amit szorongatott azt hittem, hogy az övé.Mondjuk a rózsaszín tokból rájöhettem volna, hogy az enyém.A francba is.....
Na ez lenne az első rész.:) Remélem elnyeri a tetszésetek.Örülnék neki ha kommentálnátok, hogy tetszik-e vagy ha nem akkor mi rossz benne.
Még annyit, hogy a részeket úgy írom,hogy: Sarah szemszöge, majd Harryé és így tovább.
Tehát a 2.fejezetben úgyan ennek a napnak a történéseit olvashatjátok Harry szemszögéből.Igérem az izgalmas lesz.Csak ez első részt kicsit hosszúra és unalmasra kellett írnom, hogy kitisztuljon mindeki számára a kép, hogy ki is Sarah meg Chad és, hogy került Londonba stb.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése